Huszonkettedik fejezet: I can love you more than this~ ÉVADZÁRÓ (First Part)

Jennifer:

- Loki! - amint megérkeztem Liamékhez, Danielle-l közös kiskutyájuk azonnal hozzám futott - Nyugi már! - nevetve szóltam rá, amikor már a huszadik puszit adta.

- Te még élsz? - Liam sétált le az emeletről, csak egy melegítőalsó volt rajta, kidolgozott felsőtestét nem takarta semmi. Ilyenkor még büszkébb voltam a bátyámra, hiszen egy jó test sosem árt.

- Látod.

- Mit akarsz? - a konyhába invitált, ahol le is ültem a székre.

- Vázolom a helyzetet. Eljövök a saját bátyámhoz akit 4 napja nem láttam, ráadásul a saját házamban vagyok, és így fogadsz? - könyökömön támaszkodva néztem szemeibe. Elég jól ismertem, hogy tudjam, örül annak, hogy itt vagyok. De ugyan olyan makacs, mint én.

- Az én házamba. - erőltetetten köhögött, mire mindketten elnevettük magunkat. Hozzám sétált, majd szorosan magához húzott.

A kocsiban ültünk, a közös házhoz tartottunk. Gii-vel  is beszéltem, azt hiszem megleszünk... ha nem rontja el.

- Megjött a Payne testvérpár! - Liam átkarolt, úgy léptünk be, mindenki egy mosollyal díjazta, hogy végre nem veszekedünk.

Az én jókedvem viszont azonnal eltűnt, amikor megláttam Perrie-t.

- Az meg mit keres itt? - Liam füléhez hajolva suttogtam neki, ő csak egy vállrándítással nyugtázta az egészet.

- Szia Szépségem! - Harry hátulról átölelve nyomott egy puszit az arcomra, felé fordultam, amikor láttam, hogy Paul mögötte van... és Paul nem szereti, ha előtte romantikázunk.

Valami megbeszélést tartottak a fiúk, Gii-nek fontos dolga akadt, így elment.

A szobámban feküdtem, és bámultam a plafont.

- Gyere! - lassan felültem, amikor valaki kopogott. Perrie jött be - Te meg mit akarsz?

- Csak egy kicsit elbeszélgetek veled. - már az sem tetszett, ahogy rám nézett, de bólintottam, hogy folytassa - Tudom, hogy szerelmes vagy Zaynbe, de jó lenne, ha felfognád, hogy ő az enyém.

- Annyira hülye vagy, hogy az már fáj. - felálltam - Ha nem tudnád, barátom van, akit szeretek, Zaynnel pedig barátok vagyunk. Ha ezt nehezedre esik felfogni, tudod hol az ajtó. Amúgy sem értem, mi a faszt csinálsz itt, szóval... miért nem mész el? - egy angyali mosolyt varázsoltam magamra, amiben sok gyűlölet rejtőzött.

- Ha még egyszer a közelébe mész, én...

- ... akkor mit csinálsz? - döbbenten fordultunk mind a ketten az ajtó felé, ahol Zayn állt.

- Tönkre akarja tenni a kapcsolatunkat! - Perrie hisztérikusan beszélt, Zayn továbbra is kifejezéstelen arccal bámult ránk.

- Nehogy elkezdj magyarázkodni. Elegem van ebből az egészből. Elegem van belőled, az állandó féltékenykedésedből. Mindenből! - a végére már kiabált. Úgy éreztem, nem igazán kéne itt lennem, de ez mégis csak az én szobám, és kíváncsi voltam.

- Elvileg én vagyok a csajod, az lenne a minimum, hogy megvédesz. De nem, ehelyett még kiállsz a ribanc mellett.

- Takarodj! - Zayn szólt rá, mire csak elnevette magát.

- Szívem, ha én azon az ajtón kimegyek, többet nem látsz. Válassz. Ő vagy én? - győztes mosoly jelent meg az arcán, pedig a köztünk álló srác még nem is választott.

- Ez egyértelmű. Jenny-t választom, mintsem téged.

- Hogy mi? - kicsit kellemetlenül éreztem magam, hiszen még mindig szótlanul álltam ott, a gondolatok pedig egyre jobban kuszálódtak össze bennem.

- Nincs rád szükségem, a kapcsolatunk már rég nem olyan, mint lennie kéne. Mivel választás elé állítottál, ezért végképp világossá vált számunka. Nekünk nincs együtt jövőnk. Vége. - Zayn még engem is meglepett. Boldog voltam, de szomorú is.

Perrie továbbra sem mozdult, így kénytelenek voltunk lekísérni.

Harry jött ki a nappaliból, furcsán nézett ránk.

- Mit csináltok?

- Összejött az álompár, Jenny hamarosan téged is dobni fog, úgy mint Zayn engem. - legszívesebben megöltem volna Perrie-t, szerencséjére hamar távozott.

- Zayn. - a fiú karja után próbáltam nyúlni, de ő felment a szobájába. Tudtam, hogy most elég rosszul érzi magát.

- Mit csinálsz? - Harry ragadta meg a karom, amikor Zaynt akartam követni.

- Most szakítottak, és egyáltalán nem nyugodtan. Szerinted? - kissé dühösen szóltam hozzá.

- Te ezt honnan tudod? Vagy inkább bele se kezdj. Neked úgy sincs más, csak Zayn, Zayn Zayn. - felvette a kabátját, indulni készült.

- Most mégis mi a szart csinálsz?

- Elmegyek. Erre nekem sincs szükségem, nem csodálom, hogy Perrie-nél is betelt a pohár. - magyarázkodni sem volt időm, elment.

Fájt, hogy nem hallgatott meg, és úgy hagyott itt, hogy az igazat sem tudja. Inkább hitt egy olyan lánynak, akit utálok.

A nappaliba mentem, de nem volt ott senki, és kint sem találtam meg őket.

Halkan kopogtam Zayn ajtaján, választ nem kaptam de bementem.

- Hol vannak a többiek? - az ágyán volt, leültem mellé.

- Louis elment Eleanorhoz, Liam és Niall boltba meg Gii-vel találkoznak.

- Zayn, én sajnálom az előbbit. - őszintén mondtam neki, akármennyire is utáltam a barátnőjét. Vagyis a volt barátnőjét. Sokat jelentett neki.

- Úgyis ezt akartad, nem? - keserűen nevetett fel.

- Tény, hogy nem bírtam, de boldog voltál. Most viszont Harry is elment, köszönhetően neki. Tudod hogy bánt, hogy az igazat sem tudja, csak itt hagyott? - könnyes szemekkel fordultam felé, megölelt.

- Elcsesztem ezt az egészet. Észre kellett volna vennem, hogy szeretsz, és azt, hogy te is érdekelsz engem. Vak voltam, de nem tudok változtatni. Most már a szíved az övé, igaz?

- Jobban tudtalak volna nála szeretni... Aztán valahogy jött Harry, és most igen, övé a szívem. Szeretlek Zayn. - a szemébe néztem, amiben régen olyan könnyen elmerültem, és még most is - De Harry-be vagyok szerelmes.

- Tudom. És örülök, hogy találtál valakit, aki jobban bánik veled, mint én. Egy faszfej voltam.

- Ebben egyet értünk. - mind a ketten felnevettünk, hiányzott már Zayn. Hiányzott, hogy ilyen nyíltan tudjunk beszélni. Még akkor is, ha ezt utoljára akkor tettük, amikor iszonyatosan szerettem.

Szorosabban ölelt magához, egy puszit nyomott a homlokomra, amit egy nagy mosollyal díjaztam.

Örökké szeretni fogom őt, az érzéseim sosem fognak elmúlni, de számomra most Harry az első.

Zayn: 

Louist hívtam, miután Jenny elment. Tisztában voltam azzal, hogy Eleanorral van, mégis hamar megérkezett.

Kellett valaki, akivel tudok beszélni, és aki részben eltereli a figyelmemet.

- Nem szeretem, amikor így látlak. - a nappaliban ültünk, én már a sokadik üveg sört ittam.

- Elcsesztem, az enyém lehetett volna az a lány, akire egész életemben szükségem lesz. Elcsesztem! - az üveget a szoba másik végébe dobtam, ami hangos csörömpöléssel ért a földre.

- Nyugodj már le! Jenny végignézte azt, ahogy más lánnyal vagy, miközben ő teljesen összetört. Engedd, hogy Harry boldoggá tegye. - barátom szavai visszhangoztak a fejemben. Ezerszer bántottam Jenny-t lelkileg.

- Annyira sajnálom, hogy elfolytottam magamban az iránta érzett szeretetemet. Most már sosem lesz az enyém…