Nyolcadik fejezet: Cry~

Nagyon jól elvoltunk. Harry folyton viccelődött vagy engem nézett. Ilyen aranyos még sose volt velem. Úgy fél óráig bírta Zayn, majd felállt és felment. Mikor lejött, már normális, hétköznapi ruhára cserélte le fürdőruháját.

-   Hova mész, Zayn? –kérdezte Niall.

-   Perrie-hez –vágta rá és szinte azonnal beült a kocsijába. Aznap vissza se jött.

Az egész délutánt Harry ölében, karjai közt, vagy csak a közelében töltöttem. Olyan volt ez az egész, mint egy mesefilm.

-   Hé, Jenny, gyere –jött ki Liam a nappaliból, úgy 6 körül. – Indulnunk kell haza, anyáék jönnek látogatni.

-   Ilyen későn? –vettem le szemem Harryről.

-   Ja, most szabadultak el – jött oda hozzánk. – Harry, elengeded a húgom, hogy találkozzon édesanyánkkal? - ereszkedett le fél térdre, mint valami lovag.

-   Úgy érzem itt az idő, hogy átengedjelek bátyádnak –próbált komoly maradni, de végül elröhögte magát, majd leemelt öléből.

-   Jólvan, megyek már –nevettem el magam a színjátékon, majd felmentem átöltözni. Ha anyáék jönnek, nem szabad késnünk. Még bejutnak a házba és takarítani kezdenek, meg kutakodni. Mire leértem már Liam és Gii is felöltözve vártak a nappaliban. Éppen valamiről sugdolóztak, mikor megzavartam őket – Kész vagyok, galamb pár –toltam szét őket nevetve egymástól.

-   Szia Jen –köszönt vörös barátnőm.

-   Mehetünk végre? –mosolygott Liam. – Lekéssük anyáékat…

-   Persze, hát mire várunk még? –vigyorogva elindultam, de a kapu helyett Harry felé mentem.

-   Itt hagysz? –kérdezte ártatlan mosollyal a napágyáról. Egész nap kint volt, csodálatos napbarnított bőre lett arany szívének.

-   Mennem kell, de holnap ígérem eljövök –lehajoltam hozzá és egy gyors szájra puszit adtam… Volna, ha nem húzott volna magához és smárolt volna le hosszú percekig.

-   Vigyázz magadra –dörmögte halkan, mikor hagyta, hogy újra levegőhöz jussak.

Zavartan vigyorogtam rá, éreztem, ahogy kipirul az arcom. Bátyám és barátnőm már rég a kocsiba türelmetlenül dudáltak. Odasiettem és bevágtam magam az anyós ülésre.

-   Bocs a késésért – nevettem.

-   Valaki nagyon szerelmes –kuncogott mögöttem Gii.

-   Hülye –nyújtottam ki hátra a nyelvem rá.

Liam csak nevetett és vezetett. 7 előtt picivel értünk haza, anyáék 8-ra jöttek vacsorázni. Na igen, itt volt a baj. Én nem tudtam, Liam nem akart főzni, így az egész menü Gii-re halmozódott. Szerencsére segítettünk neki, mint igaz barátok. Természetesen. Ha jól emlékszem megterítettünk neki.

-   Haszontalan egy bagázs vagytok –vágta hozzánk pajkosan.

Végül elkészült a gyümölcs levese és a steak. Liam kedvéért még sütit is sütött.

Anyáék pontosan a megbeszélt időben érkeztek meg és úgy örültek nekünk, mintha ezer éve nem láttak volna minket. Anya azonnal belekötött Liam hajába, hogy már megint milyen rövid, apa pedig a ruhámba, hogy túl rövid. Gii-t is bemutattuk, majd leültünk az asztalhoz. Imádtam a hasam, ő is engem és most sem hagyott cserben. Anya egész vacsora alatt Gii-t dicsérte, vagy Liam-et piszkálta. Oh, amúgy két említettem egymás mellett ültek.

Kaja után nekem kellett elmosogatnom. Borzalmas volt. Kényszerítettek. Morogva bár, de teljesítettem.

-   Te Harry-vel jársz? –kérdezte hirtelen anyám mögülem. Épp tányérokat törölgettem.

-   Őőő… Liam mondta?

-   Ő legalább elmond néha valamit.

-   Igen, ma délutántól, szóval sok mindenről nem maradtál le –kelletlenül felé fordultam.

-   Harry Styles?!

-   Igen anya, az a Harry –fogtam a fejem.

-   Ne haragudj kicsim, de nem tudnál egyszer egy… Normális fiút?

-   Micsoda? –felnéztem rá. – Normálist? Miért, mi a baj Harry-vel?!

-   Nem, nem, semmi, semmi –legyintgetett majd készült visszamenni a nappaliba.

-   Anyaaa! –szóltam utána.

-   Hát… Csak tudod mit mond róla a média, milyen nő csábász… -motyogta kelletlenül.

-   Anya, ha valakinek, pont neked kéne tudnod, hogy mit állít rólunk a média! Vagyis… Róluk. Liam-ről is mennyi marhaságot összehordanak. Sőt, Harry anyukáját is ismered, tudod milyen aranyos!

-   Igen, ismerem őket, és Harry-t is, de értsd meg hogy féltelek! A saját lányom vagy! Tudom milyen veszélyesen szeretsz élni!

-   Veszélyesen? Csak mert nem vetem meg az alkoholt? –vágtam vissza szinte azonnal.

-   Nem csak az, más miatt is… Jaj, miért nem lehetsz olyan, mint Gii? –sóhajtotta.

-   Micsoda? –döbbentem le. Ezt nem mondhatta ki. Ezt nem. – Giivonne? Az a Giivonne ott kint?

-   Ő legalább tisztelettel beszél velünk! Nem iszik! Nem bulizik! Ő egy normális lány, ő megpróbálja nem magára hívni a kanok figyelmét!

-   Anya, felfogod te, hogy miket beszélsz?! Nem is ismered igazán!

-   Nagyon… Aranyos lánynak tűnt előttünk –próbálta magát előnyben tartani.

-   De nem az! Mégis mi a baj velem?! Miért nem lehetek sose tökéletes neked?! Miért kell mással példálóznod?! Miért nem tudok neked sose megfelelni?!

-   Jaj…Kicsim, nem kell nekem megfelelned…Én… - próbált felém nyúlni, de én ellöktem a kezét. Tekintetem elhomályosodott, gyorsan pislogtam párat és próbáltam nem törődni a lecsődülő könnyekkel és a gombóccal a torkomon. Próbáltam mondani valamit, de megakadt a hangom, a szám, pedig akárhogy próbáltam, lefelé görbült. Elkezdtem felrohanni. Valaki utánam kiáltott, de nem érdekelt. Egészen addig, amíg a lépcső legalján meg nem fogta a kezem.

-   Jenny, mi a baj? –szólt rám Liam. Bárhogy próbáltam, nem engedett.

-   Ké… -nyeltem. – Kérdezd meg anyát. Vagy Giivonne-t. Elvégre ő a tökéletes lány. Ő a lánya, nem én! –azzal maradék erőmmel kirántottam magam és felrohantam. Az ágyra vetettem magam és kitört belőlem a zokogás. Megállíthatatlanul. Hallottam az ajtó csukódását. Anyáék elmentek. Valaki kiabált.

Liam volt az. Nem hallottam mit. De Gii válaszolt neki. Nem érdekelt mit, nem érdekelt összevesznek-e.

Nyúltam a telefonomért. Alig láttam, de Harry nevét úgy, ahogy megtaláltam. Percekig néztem a nevét és próbáltam erőt venni magamon, hogy felhívjam. Végül megfogtam a telefont és a falnak hajítottam.

Nem érdekel már semmi és senki. Hagyjanak békén a francba élni boldogan! Olyan nagy kérés ez?!

Anyám meg szerezze meg azt a kibaszott tökéletes lányt, ha annyira akarja, tökéletes életem lesz nélküle is!

Pár percig bírtam, aztán fogtam a táskámat (benne egy 100-as zsepit) és lerohantam. Ott veszekedtek lent, bár még csak most kezdtek belemelegedni. Átrontottam kettejük közt. Liam utánam kiáltott. Beültem a kocsimba. Erőt vettem magamon és sűrűn pislogva elindultam Harry-hez. Ő szeret.