Ötödik fejezet: Are we friends or More?~

Jennifer:

Másnap nagyon korán keltem. Nem emlékeztem semmire. Nem éreztem semmit. Az iszonyú fejfájáson kívül. Felültem az ágyamba, majd vártam, hogy visszatérjenek az emlékeim. Jennifer. A nevem Jennifer Payne. Tegnap buliztam a barátnőmmel, Gii-vel és a fiúkkal a bandából.

Oh, Gii. A kis szende, visszafogott, vörös hajú és sosem-tud-lebarnulni lány, aki mindig kilógott a sorból valamilyen furcsaságával. És ő ezt élvezte. Direkt csinálta. Ha jól emlékszem, Liammal volt tegnap. Egész aranyosak voltak.

Én pedig… Láttam Zayn-t és Perrier-t smárolni. Igen, ettől elment a kedvem. Ittam. Sokat ittam. Aztán képszakadás.

Óvatosan felkeltem az ágyból és kinyitottam az ajtót. Első utam a fürdőbe vezetett, amit szerencsére szabadon találtam. Az óra szerint pontosan hajnali fél nyolc volt. Mindenki aludt. Váltásruhát elfelejtettem vinni, szóval egyelőre beértem egy magamra csavart törölközővel, majd később csórok a fiúktól valami használhatót, ha felkeltek. Lementem a földszintre, s mivel a kupin és az üres üvegeken kívül mást nem találtam (persze pár alvó ismeretlen a kanapékon), visszamentem az emeletre. Zayn szobája zárva volt, akárcsak Harryé és Louisé. Niall ajtaja mögül ébredező hangok szűrődtek ki, Liamé pedig nyitva volt, csak aludt. Óvatosan belestem. Egy lánnyal aludt összebújva, mint egy szerelmes pár. Legalább végre végleg elfelejtette az exét. Elmosolyodtam és bekopogtam Niall-hoz.

-   Hé, Niall, zavarhatlak? Jenny vagyok. –susogtam az ajtónak.

-   Persze –ásított egy nagyot. Azzal megjelent az ajtóban egy szál boxerben, kissé gyűrött fejjel. –Mit segí… Oh –végignézett rajtam.

-   Niall. Ruhát. Most –parancsoltam, majd halasztást nem tűrve benyomódtam az ajtónyíláson a szobájába.

-   Hát, ott a ruhás fiókom, ha megfelel… -mutatott egy meglepően nagy szekrényre.

-   Köszi –odasiettem és egy hosszú ujjú-melegítő párossal is beértem jelen helyzetemben. Jobb, mint a semmi. – Milyen volt a buli tegnap?

-   Egész jó, én élveztem –röhögve leült az ágyára. – És ahogy láttam, te is.

-   Mit tettem? –fordultam felé kissé ledöbbenve.

-   Oh, hát tudod, a Harry-s ügy. Ott csókolóztatok vagy 20 percig kint.

-   MICSODA?!

Niall értetlenül nézett rám.

-   Ne mondd, hogy nem emlékszel. Hát tegnap. Harry. Medence.

-   Az nem lehet! –leroskadtam mellé. Átölelte a vállam és próbál megnyugtatni.

-   Na. Az miért lenne baj?

-   Ez bonyolult –lehajtottam a fejem. Való igaz, Harry iszonyú aranyos volt, csodálatos szemei, angyali fürtjei… És ami még fontosabb, szingli. De akkor is, Zayn…

-   Áh, szóval lelkiismeret furdalásod van, mert Zaynt szereted, mégis Harryvel voltál?

-   Hangosan gondolkodtam? –bámultam rá elkerekedett szemekkel.

-   Nem, dehogy –nevetett fel. -Csak tudod elég egyértelműek az érzéseid, ha Zayn-nel beszélsz.

-   Hmm –bólogattam zavartan.

-   Ha rám hallgatsz, gyere össze Harry-vel. Zayn se örülne, ha miattad menne tönkre egy kapcsolata. Ha érted mire gondolok – Niall közben felállt, felöltözött normálisan. Hasára tette a kezét és aggódva nézett rám. – Tudsz főzni, ugye?

-   Ööö. Persze –hazudtam, elég bénán. – Fagyasztott pizza azért van, vészhelyzet esetére?

-   Mindig –vigyorgott és lement. Én követtem.

Amíg lent ettük a pizzát, a vendégek sorra felkeltek és elmentek. Louis is felkelt, lejött hozzánk. Hál’ Istennek, azonnal elfelejtette a gondjaim a hülye vicceitől. Végig szakadtunk, míg nem Harry is lejött. Nem adta jelét, hogy emlékezne a tegnapra, így én se, Niall se hozta fel. Igaz a kanapén mellém ült. De talán, mert a bandán kívül engem bírt a legjobban. Gondolom.

Sőt biztos! Nem mintha nem bírna engem valaki a 1D-ből, de én voltam Harry kedvence. Meg Niall-é. Meg Louis-é. Meg Zayn-é. Liamnak egyértelműen, hát a húga voltam.

Zayn is lejött a csajával, akinek (végre) fontos dolga akadt, így el kellett mennie gyorsan. Lassan teljes lett a banda.

-   Liam? –kérdezte a beálló csöndbe Harry.

-   A kis vörössel láttam tegnap, gondolom… Érted –bökte meg oldalát Louis. Mindenki nevetett rajtam kívül. Én tudtam, hogy egyikőjük se ilyen.

Zayn csinált nekünk kávét, a fiúk megették a maradék pizzát, majd elkezdtek takarítani. Holnapra akarták elkezdeni az új dalok felvételét, rendben kellett lennie. Én is kivettem a magam módján, hihetetlen módon elmosogattam. Életemben körülbelül harmadjára. És utolsó alkalommal.

Végül bátyám is előkerült széles mosollyal az arcán, kipihenten. Amint megláttam, inkább kimenekültem a medencéhez. Tudtam, hogy veszekedni akar velem, ahhoz meg még nekem túl korán volt. Jó, sose volt korán a veszekedéshez, de most tényleg nem volt kedvem.

Kint a medencénél aztán inkább visszamentem volna, de az meg elég hülyén nézett volna ki, elvégre nem vagyok forgó jármű. A vizet Zayn tisztította, cigivel a szájában. Magamra erőltettem legártatlanabb mosolyom, majd odasiettem hozzá.

-   Hé, Zayn –próbáltam lazára venni a dolgot. – Van nálad még egy szál cigi?

-   Aha –szólt rám se nézve. Belenyúlt a zsebébe, kihalászta a dobozát és felém nyújtotta.

-   Köszönöm –mosolyogtam rá, de már mintha ott se lennék. Valami baja van velem?

Rágyújtottam és már éppen készültem elmenni, mikor is utánam szólt:

-   Szóval összejöttél Harryvel?

Mérgesen ránéztem, kinyújtottam a nyelvem és inkább bementem.

Liam a nappalit porszívózta. Gii is felébredt és segített Lou-nak összeszedni a szemetet.

-   Hé, öcskös –mosolyogtam rá ugyanolyan ártatlanul, mint 5 perce Zaynre-

-   Jennifer –kissé morcosan nézett rám. De nem tűnt különösebben mérgesnek.

-   Le fogsz szidni? –bevetettem az ártatlan kiskutya nézésemet.

-   Leszidni? –nagyot sóhajtott. Eltűnt a ránc a homlokáról és helyette elmosolyodott. – Tegnap már megkaptad. És ha Harryvel akarsz járni, csak tessék –közelebb hajolt. – Úgy is tudom, hogy most kínoz a lelkiismeret, szóval ez elég nagy bűntetés neked.

-   Kössz –rámorogtam. – És Giivel alakul a helyzet?

-   Nem értem miről beszélsz –tovább porszívózott, de láttam az arcán a huncut mosolyt. Idegesen fújtattam, így inkább a másik résztvevőt kaptam el.

-   GIIVONNE! –kiáltottam el magam.

-   Itt vagyok mögötted –szólalt meg valóban onnan kis barátnőm. Nem. Szó szerint. 165 centi max. Rámbámult a zöld szemeivel és próbált nem mérges lenni.

-   Liammal jártok?

-   Nem –morgott és tovább szedte a cuccokat a földről. – De már mindenki ezt kérdezi. Liam tegnap részegen szerelmet vallott és rám dűlt, emiatt együtt aludtunk. De nem történt semmi más. Reggel aztán felkeltem, megvártam, amíg felébred. Úgy tettem, mintha nem történt volna semmi, de ő felhozta az ügyet. Megbeszéltük. Azt mondta, hogy igazat mondott, de biztos az alkohol hatása miatt. Én meg azzal válaszoltam, hogy nagyon aranyos, de nekem egy fiú nem csak járásra kell, hanem mint legjobb barát. És ahhoz nekem sok idő kell. Erre azt mondta, hogy ő megvárja –sóhajtott. – Ha megismer milyen vagyok valójában, összetörném az érzékeny lelkét. Azt nem akarom –zavartan félrenézett. – Nagyon rendes és aranyos fiú, és egy ilyen lány illik hozzá. Nem egy érzelmileg labilis, féltékenykedő típusú lány.

-   Gii, nyugi –vállat vontam. Persze én könnyen beszélek, miközben mögöttem is szerelmi háromszög kezd kialakulni, de mindegy. A másik baján könnyebb segíteni, nemde? – Ha tényleg annyira bír, amennyire mondja, elfogad így. Ha meg nem, akkor meg tényleg ne járjatok, nehezen viseli a szakításokat. Emlékszem mi volt Daniellánál, vagy mi volt a neve.

-   Nem akarom bántani –rágcsálta ártatlanul a száját. Végül sóhajtott még egy nagyot és tovább takarított.

Hosszú hét kezdődik, úgyérzem.