2013. május 17., péntek

Tizedik fejezet: Oh, that high school years...~


 Giivonne:

Bent ültünk Jen szobájában. Mindketten forró csokit ittunk és bámultuk a szakadó esőt. Liam elment a bandához, új számokat énekeltek fel.
-   Szóval Harry és ti köztetek nem történt semmi? De úgy semmi vagy semmi semmi? –kérdeztem.
-   Micsoda? –nevette el magát kitekert logikámon. – Persze megcsókolt, meg megölelt meg vigasztalgatott… De nem volt más. Nem tapizott se semmi. Még csak utalásokat se tett –arcán szerelmes tini lány kifejezés jelent meg.
-   Ez marha édes –öleltem át barátnőmet. Jó volt őt boldognak látni. – És akkor már nem is érdekel… Tudod… Zayn?
-   Kicsoda? –bámult rám értetlen fejjel, amit persze megjátszott. – Ja, hogy az a hülye. Nem, legyen el a kis csajával… - félrenézett.
-   Értem –kortyoltam bele italomba. – Bárcsak én is találnék egy ilyen aranyos pasit…!- sóhajtottam fel.
-   MICSODA?! – a csoki, ami Jen szájában volt, most spriccelve a padlóra érkezett.
-   M…Most meg mi van? –kérdeztem elpirulva.
-   És Liam?! –bámult rám felháborodva. – Odaadná érted a fél karját és még egy fél hete se ismered! És… És… És… Ő olyan, mint egy lelki társ neked, kábé mindenről el tudtok beszélgetni, annyira összeilletek és tökéletes páros vagytok meg minden! És nincs aranyos pasi a közeledben?! Na ne szórakozz Giivonne!
-   Hé, na –pironkodva sütöttem le a szemem. – Nézd, a bátyád tényleg nagyon fontos nekem, de ha összejönnék, valószínűleg rájönne, hogy milyen féltékenykedő vagyok, ami egy sztárnak nem jó, meg hogy milyen sértődékeny és ha szakítunk, akkor nem csak mint pasi, hanem mint barát veszítem el –hadartam el.
-   Váó –szólt elkerekedett szemekkel. – Így még sose gondolkodtam… Amúgy meg hülyeség –azzal felállt és egy papír kendővel feltörölte a csoki cseppeket. – Ha igazán a lelki társad, vagy örökre együtt maradtok, vagy ha mégse, kapcsolat után is lehettek barátok. Mint Daniellával…
-   Még beszél vele?! –pattantam fel.
-   Hát igen, jóba vannak…
-   A francba –mérgesen visszahuppantam.
-   Ja, nem vagy féltékeny, áh… - rám vigyorgott.
-   Nem is –morogtam és bekapcsoltam a TV-t.
„Meghirdették a One Direction – Készíts videót nekünk! pályázat nyereményét. A nyertes iskola, ahol a banda fellép, az English High School. Gratulálunk! Az ő videójuk érte el a legmagasabb szavazatot, így ma este az ő tornatermükben lép fel a banda.”
Leesett állal bámultunk a televízióra. Oh, jó hogy szóltak! De ez iszonyú rendes volt tőlük…
-   Ezt nem is tudtam… - kezdte Jen.
-   Én meg pláne nem – válaszoltam.
-   Szerinted mi is megyünk? –nézett le rám.
-   Nem tudom. Biztos sok paparazzi lesz. Engem meg nem ismernek.
„Az estén csak a diákok vehetnek részt. Az ajtó körül őrök fognak állni, így más nem juthat be. „
-   Hm, vagy nem –nevette el magát Jen. – Akkor szerintem mehetünk. Vagy ha nem, beszökünk.
Ekkor zajt hallottunk lentről. Mindketten lesétáltunk és azonnal kiszúrtuk Liam-et.
-   Kössz , hogy szóltál a gimis versenyről, öcsi –támadta le Jen, de meg is ölelte, szóval nem gondolta komolyan.
-   Nekem is hiányoztál –mosolygott rá. – Kiment a fejünkből. Már jó ideje meghirdettük, de Paul csak most szólt.
-   Paul? –kérdeztem.
-   A testőrünk. Jó fej, csak néha szigorú. Nagyon néha – nevetett. – Szóval öltözzetek, mert 2 óra múlva indulunk. És ismerve a drága húgocskámat, neki az is kevés lesz.
-   Bekaphatod –Jen is nevetett, aztán felsétált átöltözni. Mi meg ott maradtunk ketten. A fejembe egyre csak a beszélgetéseink jártak Liammal kapcsolatban.
-   Te nem mész? –szakította félbe gondolat menetemet.
-   Én ráérek, nem kell nekem sok idő –vontam vállat.
-   Áh. –bólintott. – Amúgy, te meg se ölelsz? –tárta szét várakozóan karjait.
-   Hülye –odasiettem és megöleltem. Aztán csak ölelkeztünk. Olyan jó érzés volt…!
-   Bocsánat, megszakítottam valamit? –szólt közbe. Észre se vettük, ahogyan elrepült az idő.
-   Nem, dehogy –engedett el Liam. Ránéztem barátnőmre és elakadt a szavam.
Gyönyörű volt. Mármint most annyira, hogy borzalmasan. Egy egyszerű, fekete ruha és fekete magas sarkú volt rajta, a haját behullámosítva a vállára engedte és füstös szemeket varázsolt magának. Mint egy igazi toppmodell, csak ő nem volt olyan anorexiás, mint egyesek.
-   Szép –mosolyogtam rá elismerően.
-   Túl rövid a szoknyád –nevetett Liam.
-   Neked meg a… - mutatott be neki Jen.
Nevetve rohantam fel átváltani az egyetlen alkalomhoz illő ruhámat. Egyszerű bordó volt, rövid. Nem volt nagy cucc. Gyorsan kivasaltam a hajam, felújítottam a sminkem és beleléptem magas sarkúmba, aztán lerohantam.
-   Mehetünk skacok –kiabáltam már a lépcső tetejéről, azzal kifele indítottam az irányt.
-   Milyen… Gyönyörű vagy Gii –mosolygott rám Liam. Éreztem, hogy megint elpirulok.
Azzal beszálltunk a kocsiba. Én ültem elöl, mert még Harry-t is felszedtük és Jen szívesebben ült mellette. Én csak bambultam ki a kocsiból, néztem az elsuhanó fényeket. Az eső is már csak szemerkélt, a nap is kezdett elbújni. Anglia egy gyönyörű ország.
-   Hiányoztam? –kukkantott be Harry az ablakon, mikor elértünk házához. Rajta is ing volt, akárcsak Liam-en.
-   Hazzaa! –vigyorodott el Jen és már az ablakból bekukucskáló fejét is megcsókolta. Zavartan néztem Liam-re. Ő csak mosolyogva várt, aztán mikor eléggé belemerültek, megnyomta hirtelen a dudát. A párocska szétrebbent, Harry gyorsan beült és ott folytatták, ahol abbahagyták. Csak most már a kocsi is tudott menni. Aztán ők is leálltak és beszélgettek:
-   Hiányoztál Harry –bújt hozzá Jen.
-   Te is nekem, hercegnőm –simogatta a haját és rámosolygott azzal a több ezer nőt ájulásra késztető mosolyával.
-   Ma jelentitek be, hogy együtt vagytok? –szólt hátra Liam.
-   Hát… - barátnőm zavart nézett pasijára.
-   Szerintem még ne ma. Hamarosan úgy is itt az MTV VMA, inkább akkor kéne, nem? –válaszolta Harry.
-   De, ez tényleg egy jó ötlet –helyeselt Jen és visszatért arcára a szerelmes tini lány kifejezés.
Azt hittem, hogy egyből a gimibe megyünk, de tévedtem. Egyedül én tűntem meglepettnek, szóval ez nyilván bevett szokás volt. A közös lakásba mentünk. Liam beparkolt, kiszálltunk. Már mindenki ott várt ránk. Ekkor ismertem meg a híres őrt, Pault. Tényleg szigorú arca volt, de látszott, hogy élvezi a munkáját. Bár amennyit kaphat érte… Felszálltunk egy hatalmas buszra.
-   Ezzel szoktatok menni? –fordultam Niall felé, aki ma egy elegáns kis szétnyílt inget viselt.
-   A közelbe igen. De messzebb helyekre nem, itt amúgy is csak egy kis hűtő van, székek, tusoló, WC…
-   Ja, igen, csak –nevettük el magunkat.
-   Szerintem tetszeni fog neked –mosolygott rám. – De azért el ne tévedj a nagy forgatagba –tette még hozzá, aztán előre engedett.
Belülről is hatalmas volt, bár mint kiderült, csak nekem. Az elejét egy függöny választotta el. Beljebb lépve a már ott levő tagok ültek, beszélgettek. A „mini” hűtő majdnem 150 centis volt. A busz végén kanapék, hatalmas hangfalak és egy még nagyobb TV volt. Onnan nyílt egy apró ajtó, nyilván a WC-nek.
-   Elfogadnám –böktem ki végül.
-   Én is –szólalt meg Louis a kanapén terpeszkedve. – Lehet veszek egyet otthonra. Csak hogy idegesítselek –nevetett.
-   Hé! –megfogtam egy párnát és hozzá vágtam, mire ő csak még hevesebben nevetett.
Leültem a többiek közé és a TV-t bámultam. Zayn is ott volt, rég láttam.
-   Mizu Zayn? –fordultam felé.
-   Szia –mosolygott, aztán vállat vont. –Semmi.
-   Minden oké? Nem tűnsz valami vidámnak –kérdeztem aggódva.
-   Persze, csak kicsit fáradt vagyok… De túlélem –vigyorodott el.
-   Hát ez a minimum, miután röpke fél óra és ott vagyunk –csüccsent le Liam közénk.
-   Liam, beszélgettünk – szólt közbe Zayn.
-   Csak nem zavarok? –mosolygott.
-   Sose –azzal átölelte. – Te vagy a legjobb nő az életemben –tette hozzá nevetve.
-   Oh, Zayn, még elsírom magam – Liam felhúzta a szemöldökét, mintha tényleg sírna. Aztán elnevették magukat.
-   Ezaaz, Ziam-et a népnek! –kiáltott oda hozzánk Harry öléből Jenny.
Niall jött oda egy jól megpakolt tálcával.
-   Kértek? –kérdezte, majd lehajolt hozzánk. Hús volt hús hátán. Mielőtt bárki hozzányúlhatott volna, felemelte a feje fölé a tálcát. –Hé, csak vicceltem! –leült és elkezdett enni.
-   Biztos kéne fellépés előtt enned? –kérdezte Harry.
-   Szerencsét hoz –morogta két falattal a szájában.
Végül oda értünk. Elől Paul, mögötte a banda, legvégén mi. Ez volt a sorrend, így mentünk be. Az iskola előtt temérdek fotós és riporter állt, vagy csak sikítgató tini lányok. Kábé 20 percit álltunk kint, míg fotózkodtak a fiúk, vagy kérdésekre válaszoltak. Jennifer mellettem azt súgta, hogy ez még rövid volt. Az iskolában bent aztán minden lány felénk tömörült. Harry és Jen nem mentek együtt, nehogy szagot fogjanak a többiek.
Mindenki csak kattintgatott. Vakuk villantak, lányok sikítottak, bedugult a fülem. Borzalmas volt. Félre löktek, hogy a fiúkhoz férhessenek.
-   Ez még semmi –jött oda hozzám barátnőm. Majd ha olyan helyen leszünk, ahol nincsenek kitiltva a fotósok… - elvigyorodott. - Majd segítek, oké?
-   Áh, azt hiszem megbirkózom vele –mosolyogtam rá.
-   Hé, Gii –Liam jött oda. – Hogy bírod? –mosolygott le rám.
-   Egész jól –nevettem fel keserűen.
-   Ti jártok?! –furakodott oda egy korunkbeli lány.
-   Mi? –kérdeztük egyszerre és zavartan egymásra néztünk.
-   Nem –válaszoltam.
-   Oh, szuper –sikkantott fel a fan. – Akkor lefotóznál minket? –odanyújtotta a telefonját.
-   Persze, szívesen –erőltettem mosolyt az arcomra. Lenyomtam a gombot és villant a vaku. A képen a lány Liam-nek ad puszit. Keserű érzés fogott el a gyomromnál. Egykedvűen visszaadtam a mobilt, mire másik lány jött és nyomta a kezembe a gépét. Ő csak megölelte. A következő csak pózolt. Az utána levők is normálisak voltak. Aztán egy mediterrán bombázó odajött és megkérte Liam-et, hogy adjon neki puszit.
-   Örömmel –felelte az említett, majd odanyomta ajkait a lány arcához. Remegve fotóztam le őket. Valahol olvastam, hogy a fiúnak pont ilyen lányok jönnek be.
-   Jaj, többé nem fogok arcot mosni –sikított a lány.
-   Azt azért ne. Tönkre tennéd a szép kis pofid – Liam eme kijelentésére több lány a közelben adott ki elégedetlenségnek tökéletes hangot, köztük én is. Amit észre se vettem először.
-   Ne butáskodj –rebegtette meg a szempilláit a lány. – Amúgy a nevem Elizabeth.
-   Milyen szép neved van –vigyorgott rá.
Nem kéne, határozottan nem, mégis ideges lettem. Ez a lány emlékeztetett Daniellára és Leona Lewis-ra. Zavartan nyomtam vissza Elizabeth kezébe a kamerát és hátráltam el. Arcomra kiült a megrökönyödés. Mi történik velem? Miért viselkedem így?
-   Gii? Jól vagy? –nagy hátrálásom közepette Niall-ba futottam. – Jézusom, fehérebb vagy a szokásosnál is! Minden oké?
-   Persze… Csak a fények… Meg mi egyéb. Ne haragudj. Kimegyek picit inni.
Faképnél hagytam szegény, zavarodott ír fiút és rohantam a lány WC felé.
Mi ütött beléd Giivonne?!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése