2013. május 22., szerda

Tizenhatodik fejezet: It's all about us~


Jennifer:

Liam noszogatására aztán aznap este már nem aludhattam Harry-nél. Miután kimentünk Hazzával a hálóból, rögtön csuklón ragadott és a kocsiba ültetett, mondván már nincs több dolgunk itt. Oda rángatott az anyós üléshez és beültetett, mint egy óvodást. Még az övemet is ő csatolta be.
-   Erre igazán nincs szükség –morogtam rá.
-   Nem fogsz elszökni –komolyan arccal nézett rám, megvárta míg Gii is beül, majd elfoglalta helyét a vezető ülésnél.
Senki sem szólt egész úton. Én mérgesen bámultam ki az ablakon, bátyám az utat bámulta ugyanolyan arckifejezéssel, barátnőm pedig ártatlan arccal nézett ide-oda köztünk. Végül haza értünk. Elsőként szálltam ki a kocsiból és vágtam be magam mögött az ajtót. Idegesített Liam védelmező dolgai és hogy ok nélkül bántani akarta Harry-t. Zayn meg egy igazi faszfejként viselkedett.
-   Jennifer! –szólt utánam Liam.
-   Igen? –idegesen felé fordultam.
-   Most végig durcizni fogsz?
-   Én nem duzzogom, jó?! –elindultam az emeletre. A szobámban aztán benyomtam egy CD-t és próbáltam lenyugodni, ami elég jól is sikerült.
Egészen délutánig foglalatoskodtam a helyemen, mikor kiléptem. Ezek után, gondoltam, Liam csak nem fog csesztetni. Hogy én mekkorát tévedtem! Amint a konyhába léptem, meghallottam ismerős hangját:
-   Macskakaját nem fogsz találni, ha azt keresel!
-   Macskakaja? –megütközve néztem rá.
-   Ha már te vagy Harry kis macskája, gondolom gondoskodik rólad – szólt hátra a válla fölött lustán, miközben a TV-t bámulta.
-   Ez még tőled is szar volt, Liam… - kivettem egy zacskó chipset a szekrényből és elégedetten falatoztam. Nem fog érdekelni drága testvérem zaklatása.
-   Bár, ahogy Harry hátát elnéztem, te is benne vagy a játékban… - folytatta.
-   Igen, benne.
-   Mondjuk meglepődtem, hogy téged választott. Tudod, az után a 30 valahány éves nő után…
-   Igen?
-   Tudod, te fiatalabb is vagy –rám vigyorgott.
-   Liam – szólt rá Gii, akit eddig észre se vettem a fiú karjai közt. – Ez tényleg sok lesz.
-   Most miért? Ha már vele akar lenni, készüljön fel a csipkelődésekre –feleselt. – Amúgy készülj fel, hogy töröld a Twittered meg Facebookod, szidni fognak, mint állat.
-   Én nem vagyok olyan nyámnyila, hogy megfutamodjak pár kiírástól, mint egyesek… - ha harcolni akar rendben.
-   Ő érzékeny volt! –hirtelen felállt.
-   Daniella? –kérdezett közbe Gii.
-   Oh, nem mondtad, hogy az exed hogy zaklatták, bátyus? Vagy Gii-t már nem fogod úgy védelmezni, mint őt? –ugyanolyan unott arccal bámultam, ahogy Liam tekintete gyilkossá válik. Magamba persze jót nevettem.
-   Ő… Más volt… - zavartan nézett félre. Daniella valóban nagyon fontos szerepet játszott Liam életében és talán még most sem felejtette el.
-   Hát igen, volt –vállat vontam egy vigyor kíséretében és felsétáltam a lépcsőn. Kábé a közepén járhattam, mikor utánam szólt.
-   Amúgy meg a fangörlök miatt tényleg aggódnod kéne.
-   Nem érdekel, ha piszkálnak…
-   Nem amiatt.
Felé fordultam. Kíváncsiságom láttán szélesen elmosolyodott.
-   Mire gondolsz? –lejjebb lépkedtem párat.
-   Hát Harry-t ismerve, amennyi csaj körül veszi…
-   Én megbízom benne! –csattantam fel.
-   Pedig jó pár rajongóval lefeküdt… - lazán elfordult. Lesiettem és elé álltam.
-   Honnan tudod?!
-   Szoktam látni, hogy flörtöl jó párral, ki tudja, hánnyal feküdt le.
-   Ez nem bizonyít semmit!
-   Te is tudod milyen nagy nőcsábász. –szigorúan nézett le rám. – De hozzám ne gyere sírni, ha megcsalt és szakítani akar veled.
-   Liam!
-   Nem, Gii, hagyd csak –néztem rá barátnőmre, majd vissza a bátyámra. – Nálad rosszabb barátot az életben nem találna Hazza! Nem hogy örülsz a boldogságának, amit az én részemről már eleve megszoktam, de pletykákról locsogsz a csajának! Tönkre akarod tenni a boldogságát!
-   Nem akarom, csak… Féltelek. –ismerte kissé szégyenkezve.
-   Ezt már hallottam és torkig vagyok vele! –levágtam a nasit és felsiettem a szobámba.  
Előszedtem egy nagy bőröndöt és belehajítottam minden ruhámat, ami a szekrényem elejében volt. Nem figyeltem, mit hova, csak dobáltam. Halk kopogtatást hallottam a szobámban, mire csak egy „Tünés” szóval válaszoltam. Vörös kis barátnőm jelent meg az ajtóban.
-   Jen, mégis mit csiálsz?! –elképedve bámult a szobámra. Én is a ruha-halom felé fordultam, és kissé meglepődtem, hogy ennyi ruha hogy tud ennyiféleképpen szétszóródni.
-   Minek tűnik? Pakolok –visszafordultam és a maradék textilt is hátravágtam.
-   El akarsz költözni? –hökkent meg.
-   Ja.
-   Harry-hez? –aggódva megfogta a vállam.
-   Ja.
-   Liam ennyire kiakasztott? –egy pöppet elmosolyodott.
-   Ja.
-   Jen, még sose hallottalak ilyen szótlannak –nevette el magát, mire én is elmosolyodtam. – De ne haragudj rá. Csak félt…
-   Köszönöm, de én ezt már épp eleget hallottam. –mérgesen ránéztem. – Amúgy nem engem kéne védened? Tudtommal én vagyok a legjobb barátnőd és miattam vagy itt, egy kis hálát szeretnék érezni, tudod.
-   Én nagyon hálás vagyok, de elég nehéz ez így neki…
-   NEHÉZ?! Oh, mindjárt megsajnálom anyuci pici fiát! Mi nehéz az életében?! Az, hogy egyszer valamit nem ő irányít és nem úgy sikerül, ahogy kéne?! Képzelem… - összegyűlt nyálamat legszívesebben kiköptem volna, de nem tettem. Gii megszeppenve nézett rám. – Csak azért, mert fülig beléestél, nem kell ám mindig az ő oldalán állnod, oké? Tudod, nekem is vannak érzéseim, ha meg is lepnek.
-   Jen…
-   Hagyj! Elhúzok! Legyetek kettesben boldogok!
-   De már megint csak a hisztit csinálod, Jen!
-   Milyen hisztit? –elhűlve pillantottam rá.
-   A semmin akadsz ki és el akarsz húzni. A családodtól.
-   Liam csak a bátyám –összeszedtem idegesen a ruháim és lecsuktam a bőröndöm tetejét. – És te sem viselnéd el, ha folyton csak basztatnának. Sőt, már rég feladtad volna.
Zavartan lesütötte a szemét. Más válaszra nem számíthattam, így elindultam lefele. Bátyám lent állt.
-   Hova mész? –aggódva nézett hatalmas utazó bőröndömre.
-   A többiért majd visszajövök, vagy elküldetek érte valakit. – feleltem flegmán.
-   Jen, várj, el ne menj! –fogta meg a vállam, mire én lazán leráztam.
Többé nem érdekel. Elegem van a hülyeségeiből. Foglalkozzon a saját életével, mielőtt elcseszi azt. Én is ezt teszem mostantól. Próbálok elkerülni tőle a lehető legjobban és több figyelmet szentelni Harry-nek. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése