Tizenhetedik fejezet: Scream & Shout~

Jennifer:

Harry mindig szívesen fogadott, így odaköltözésemet se vette rossz néven. Kellőképp meg is ünnepeltük. Azzal a tudattal feküdtem karjai közt, hogy holnap, mikor találkozom bátyámmal, Hazza meg fog védeni. Más meg nem is érdekel igazán.

-   Jó reggelt – egy puszival köszöntött fél alvó fiúm. Haja össze-visszaállt és még a szemét se nyitotta ki teljesen. Nagyon a morgáson kívül nem is mondott mást a reggeli ellőttig, ahogy én sem. A szokásoshoz képest idegesebb volt reggelente, meg mérgesebb, pont mint én. Sok szó nem szólt köztünk.

Olyan későn indultunk el, hogy már a gyomrom is megkondult valami élelem után. Bár enni bármikor képes az ember, de ez mellékes. Mi érkeztünk meg utolsónak, ha jól számoltam a kocsikat. Harry beparkolt és kézen fogva bementünk. Egyedül Lou ült a nappaliban.

-   Végre, a szerelmes pár! –drámaian odarohant hozzánk és megölelt nagy rivalgások közepette. Örömmel vettem észre, hogy Harry is benne van a játékban és összehangoltam ugrál vele.

-   Lemaradtunk valamiről? –kérdezte, mikor Louis elengedett minket.

-   Ugyan dehogy, csak 5 számban nem leszel benne, mert késtél –nevetett a fiú.

-   De kár –Harry szomorú arcot vágott, aztán mindketten elröhögték maguk.

Felsétáltunk és beléptünk. Mindenki ott volt már, beszélgettek. Niall gitározott, bátyám pedig a zongoránál ült és Gii-nek énekelt valamit. A kis szoknyavadász! Jöttünkre mindenki felpillantott, még Zayn is, aki eddig a sarokban nézett maga elé.

-   Áh, na végre srácok – szőke barátunk indult felénk. – Elnézést, ellopom tőled egy pár percre a barátod –rám mosolygott és átkarolta Harry-t, hogy magával vihesse. Odamentek Ed-hez és hosszasan beszélgettek. Nekem nem volt kedvem sem bátyám, sem Zayn felé menni, így Louishoz indultam.

-   Min ügyködtök? –ültem le mellé.

-   Egy új lassú számon. Állítólag érzelmesebb lesz már maga a klippje is, mint eddigi bármelyik számunk. Mi is bőgni fogunk rajta.

-   Ahogy mindig?

-   Most miért mondod? –tettetett bőgéssel fordult felém, ezen még én is elmosolyodtam. - Olyan komornak tűnsz, Jenny –odahajolt hozzám. – Harry nem elég jó az ágyban?

-   Louis már! –zavartan vigyorogtam. – Dehogyisnem, sokkal jobb, mint gondoltam!

-   Áh, tudom, tőlem tanulta.

Hirtelen Liam fordult felénk.

-   Csak nem a tegnap estéről beszéltek? Megint tele van Harry karmolásokkal? –gonoszul vigyorgott.

-   Őt legalább valaki karmolja –idegesen bemutattam neki. Megint kezdi a csesztetést!

-   Oh, bocsánat, én nem fogok lefeküdni a csajommal, nem is tudom… 3 órával az összejövetelünk után?  - erre még Zayn is elnevette magát. Mérgesen rápillantottam.

-   Persze, álljatok össze ellenem. Zayn, te meg ne féltékenykedj!

-   Én mire legyek féltékeny? – azzal Hazza hátára mutatott. – Már ne is haragudj, de rám legalább jó csajok buknak, nem pedig pisisek, vagy milfek.

-   Sokkal jobb női voltak, mind valaha neked lesznek!

-   Mármint 100 év felettiek? –szúrta közbe Liam.

-   Abbahagynátok a basztatástomat?!

-   Nem basztatnak, Jen, tulajdonképp ez az igazság… - szólalt meg Giivonne. Persze, még ő is ellenem áll!

-   Jah, te meg aztán fogd be, pár napja vagy csak itt! –legyintettem idegesen.

-   Fiúk, tényleg álljatok le –szólt közbe Lou. Na, végre valaki! – Harry és Jen együtt járnak, miért nem vagytok velük boldogok?

-   Oh, én boldog vagyok! –Liam és Zayn egyszerre szólaltak meg.

A nagy hangzavarra a többiek is idefigyeltek és visszasétáltak.

-   Miről veszekszünk, megint? –nézett ránk tanácstalanul Niall.

-   Nem bírnak leszállni Jenny-ről és Harryől –felelte Louis. – Biztos féltékenyek, hogy Harry nem az övék. Bár, mindenki tudja, hogy ő az enyém –játékosan a fiú felé kacsintott.

-   Ne haragudj, de ez most nem a poénkodás ideje –szúrosan ránéztem.

-   Kicsim… - végre Harry is megszólalt.

-   Oh, talán ha nem vennél ilyen komolyan mindent! –Zayn felállt.

-   Nem veszek mindent komolyan, de fogadjunk, te se bírnád, ha ennyit szívatnak! A tulajdon bátyád és barátaid!

-   Szegénykém, mindjárt elsírom magam –gügyögő hangon egy csecsemőt utánzott, majd visszaváltott normális hangjára- Szedd össze magad, ha már egy sztár csaja akarsz lenni!

-   Ő szedje össze magát? –emelte fel hangját barátom. – Nézz magadra! Mióta összejöttünk, csak depizel, cigizel és morogsz! Inkább foglalkozz a csajoddal te eszement!

-   Mi legalább egy normális páros vagyunk!

-   Igen? Mert mi mik vagyunk? –idegesen meglöktem Zayn-t. – UFO-k, te szerencsétlen?

-   Hozzám ne érj! –ökölbe szorult a keze.

-   Hozzá ne érj! – Harry szembe állt vele és villámló tekintetét az övébe fúrta.

Ott álltak, zihálva vették a levegőt, izmaik megfeszülve. Régebben ettől a gondolattól már a fangörcsölés kerülgetett volna, de most ez komoly volt.

-   Skacok, tegyétek félre a vörös zászlót… -Niall lépett oda békítően. – Nézzétek el nekik, hogy picit idegesek…

-   Kössz, szöszi –köptem a szavakat. – Köszi, hogy te sem állsz mellettünk.

-   Én nem ellenetek állok, én senkinek se állok az oldalán! –gyorsan hátrébb is lépett és ártatlan tekintettel leszegte a fejét.

-   Nekem Harry a legjobb haverom, az a minimum hogy kiállok mellette. Nem úgy, mint egyesek –itt Louis Liam-re és Gii-re nézett, aztán Zayn-re.

Nyugodjatok már le! - Niall felemelte a hangját, így mindannyian rá figyeltünk. Ha ő szól ránk, akkor már tényleg baj van.

De ő a húgom! - Liam rám mutatott.

Aki már nem négy éves! - folytatta Louis, bátyám pedig idegesebb lett - Harry, gyere. - karjánál megragadta a barátomat, mielőtt kimentek volna a szobából annyit mondtak, hogy boltba mennek.

-   Gratulálok. - nagy vigyorral és tapssal ajándékoztam meg Liamet, majd hátat fordítottam, és szándékoztam otthagyni őket.

- Fuss el a problémáid elől, ahogy mindig is teszed! Azt hiszed, ez a legegyszerűbb megoldás? Nézz szembe a bajokkal, és próbáld őket megoldani! - szavait pár másodpercig emésztettem, majd hirtelen kezdtem el őt megközelíteni, meggondolatlanul csattant a kezem az arcán.

- Utállak! - egyenesen a szemébe néztem, amíg ezt az egyszerű szót kimondtam, ő pedig meglepődött, mert tudta, hogy ezt most komolyan is gondoltam. Az én állam a padlót súrolta, amikor Gii nem engem, hanem Liamet védte.

- Jen, mi ütött beléd? Komolyan, normális vagy?

- Még tőlem kérdezed, hogy normális vagyok-e, amikor ti támadtok minket Harry-vel? Miért nem tudjátok elfogadni azt, hogy boldog vagyok vele? Miért akarjátok tönkretenni az életem? - kiabáltam.

- Annyira vak vagy, hogy az hihetetlen! Mi csak féltünk. De lehet jobb lett volna, ha inkább össze se jöttök. - itt volt vége, elveszítettem a türelmem és nekirontottam az egyik legjobb barátnőmnek.

A következő, amit észleltem, hogy Gii félve tekint rám, és valakinek óvó karjai tekerednek derekam köré, és kihúzott a friss levegőre.

Nem tudom, mi ütött belém, mindenesetre elég rosszul voltam. Zayn leültetett, az előbbi haragának semmi nyoma nem volt, aggódva nézett rám. Kezeimet az övébe véve szorította azokat, barna szemeivel az enyémeket fürkészte.

- Kifordultál önmagadból. - suttogta, nekem pedig pár könnycsepp folyt  végig az arcomon.

- De nem Harry miatt. - fejemet megráztam, hogy még meggyőzöbb legyek.

- Tudom, csak ez még mindenkinek furcsa. És ti Harryvel külön-külön is elég makacsak vagytok, nemhogy együtt. - biztatóan mosolygott rám, amiért még jobban tudtam volna sírni. Ő igazából nem is haragudott. Tényleg nem érdekeltem.

- Hagyjál! - kirántottam kezeimet az övéiből, és a kert hátsó részébe indultam meg, bár fogalmam sem volt, hogy miért pont oda.

- Most mi van? - Zayn követett, az én lábaim feladták a szolgálatot, és a földre kerültem.

- Csak annyit mondj - szipogtam - hogy amikor először lefeküdtünk, az neked jelentett is valamit, vagy csak egy voltam a sok közül? - kétségbeesetten néztem rá, iszonyúan féltem a választól.

- Ezt nem most kéne megbeszélni.

- Zayn! - utána kiabáltam, de ő elsétált. Így a válasz világossá vált előttem: Csak egy voltam a sok közül.

Ezek után az bántott a legjobban, hogy Liam Harry-t szidta, miközben Zayn már százszor több fájdalmat okozott nekem, Hazza pedig csak boldogságot hozott az életembe. Mégsem mondhattam el neki, nem akartam, hogy úgy bántsák Őt, ahogy Harry-t.