Giivonne:
A nap többi része, mondhatjuk
eseménytelenül zajlott. Mint két gyenge lány, annyit el tudtuk intézni, hogy a
cipőket és ruhákat elpakoljuk. De mivel Jen aggódott az elkeveredésükben és az
összepiszkolódásukban, inkább hagytuk, hogy a fiúk intézkedjenek. Ő küldött egy
SMS-t Harry-nek, hogy jöjjön haza Liam-mal és segítsenek. Ma hamar végeztek és
átjöttek segíteni. Gyorsan átpakoltál a cuccokat én meg berendezkedtem a
szobámba.
- Köszi fiúk, igazán –öleltem
meg mindkettőt.
- Úgy is át akartam ma jönni,
szóval nem baj –vigyorgott Harry barátnőjére.
- Nem segítesz picit a
ruháknál? –bújt hozzá.
- De, menjünk –átkarolta Jennifert
és átmentek a szobába.
Ketten maradtunk Liam-mal beszélgetni.
Elmesélte, hogy olyan gyorsan haladnak a felénekléssel, hogy jövő hónapban
klippet is rendeznek az egyik számhoz.
- Nem szeretnél szerepelni
benne?
- Én? Mi lenne a feladatom.
- Elméletileg olyan lesz,
int a ’Live While We Young’ klipben, szóval nem lesz nagy szereped, csak mosolyogni.
Az meg jól megy neked –tette hozzá gyorsan.
- Köszi, ez aranyos –mosolyogtam
rá.
- Hát, akinek ilyen szép a
mosolya… - lépett közelebb hozzám.
- Szerinted szép a
mosolyom? –néztem fel rá.
- Szerintem nagyon –végigsimított
az arcomon és közelebb hajolt. Egyre közelebb és közelebb.
- Hé, skacok! Hoppá,
megzavartam valamit? –nézett be Jen az ajtón, mire szétrebbentünk.
- Nem, dehogy –Liam zavartan
elmosolyodott.
- Áhh, ugyan –legyintettem.
- Szuper, mert magatokra
kell hagyjalak egy…röpke… Fél napra, talán.
- Hova mész? – komorodott el
a bátyja.
- Harry-vel vacsizni és utána
akkor már ott is alszom. Na sziasztok –intett és elment.
- Azt hittem várnak még,
amíg bejelentik, hogy járnak –néztem fel rá.
- Ezernyi trükkünk van már
ilyen helyzetekre. Napszemüveg, kapucni, sapka, paróka… De nekem nem tetszik
Harry –morogta.
- Miért? Szerintem
aranyosak együtt.
- Harry mindig idősebb
nőkkel volt együtt, ők viszont egyidősek, és biztos csak kihasználja, meg…
- Aggódsz érte? –megsimogattam
bíztatóan a hátát.
- Persze, hát a kishúgom –sóhajtott
szomorkásan, aztán hirtelen felkapta a fejét. – Van egy ötletem! –és rám nézett.
- Liam? Liam, mi ez a
nézés? Liam, ez nekem nem tetszik, miért nézel így rám? –mivel nem válaszolt
semmit, csak tovább mosolygott, komolyan elkezdtem aggódni. Hirtelen kirohant,
majd miután visszajött, valami szőröset tartott a kezébe. – Ez meg mi?
- Megyünk leskelődni utánuk
–fejembe nyomta a valamit. Egy barna-szőke melírozott, egyenes paróka volt,
valamint keresett nekem egy napszemüveget, ami eltakarta arcom háromnegyedét.
- Hé! –óvatosan eligazgattam
a parókát. – Miért megyünk? És hova? És miért velem? És minek az álruha?
- Mert aggódom érte, tudom
mi a kedvenc helyük, mert egyedül feltűnő lenne, és mert ha rájönnek, hogy én
ki vagyok, rájönnek, hogy te ki vagy és bajba kerülsz, meg pletykálkodnak
rólad, nem lesz magán életed –sóhajtott egy nagyot.
- Neked nem lesz álruhád?
- Dehogyisnem –mosolyogva felvett
egy sapkát, kapucniját fejébe húzta és egy másik hatalmas légy-napszemüveget. Megfogta
a kezem (amire a szívem heves verdesésbe kezdett) és beültünk a kocsijába.
Hamar odaértünk. Liam 1000%-ban biztos volt
benne, hogy ez az a hely. Egy puccos étterem, fekete és vörös színekkel, sznob
emberekkel az asztaloknál. Kiszálltunk és beléptünk. Csodák csodájára tényleg
ott ültek. Feltűnés mentesen odamentünk egy üres asztalhoz.
- Elnézést uram, de itt
foglalni kell asztalt –jött oda hozzánk egy pincér.
- Sajnálom, kérem, nézze el
nekünk –Liam észrevétlenül csempészett bele egy bankót a férfi zsebébe.
- Áh –az arca azonnal
felderült. – Ez az asztal úgy is pont üres.
Csendben rendeltünk magunknak teát. Pont jó
helyen ültünk, mert én semmit, ő viszont mindent látott. Amint kihozták,
gyorsan elvettem Liam tányérjáról a kanalat, amit egy hálás mosollyal köszönt
meg.
- Mi a helyzet? –kérdeztem szürcsölgetve.
- Harry megfogja Jenny
kezét –morogta.
- Igen, előfordul a
pároknál –kuncogtam.
- Összeér a lábuk az asztal
alatt!
- Ez is szokásos…
- Giivonne –nézett rám.
- Ne aggódj –könyököltem fel,
aztán észbe kaptam illetlenségem miatt, és gyorsan levettem. – Inkább élvezd,
hogy észrevétlenül vagy itt
- Van benne valami –felém fordult
mosolyogva. – Köszi, hogy eljöttél ide –azzal megfogta a kezem.
- Igazán semmiség –észre sem
vettük, de már közelebb hajoltunk egymáshoz.
- Baráti segítség? –szögezte
nekem egy ravasz mosollyal a szája szélén.
- Ez egy próba, ugye? Nem
mindegy, mit válaszolok.
- Hát eléggé nem –nevette el
magát. Az orra 5 centire se volt az enyémtől. Ujjával lejjebb tolta először az
én, aztán az ő napszemüvegét, hogy bele tudjak nézni csokoládé barna szemeibe.
- És Elizabeth?
- Hát nem egyértelmű?
Féltékennyé akartalak tenni –picit oldalra hajtotta a fejét, mint egy ártatlan
kiskutya.
- Sikerült is –elégedetlenül
akartam kiegyenesedni, te megfogta gyengéden a tarkóm és nem engedett. – Túl aranyos
vagy nekem –nyeltem nagyot.
- Olyan gyönyörű vagy… - sóhajtott
fel.
- Te meg buta –elnevettem magam.
- Az lehet, de megéri. –
Óvatosan felnézett és mivel látta pincérünk közeledését, csak egy gyors puszit
nyomott az orromra, amire ismét elöntött a pír. – Én kérek még egy szelet
csokis sütit. Drágám? –nyílván az álca miatt mondta, de megremegett tőle a
gyomrom.
- Kérhetek egy kis fagyit?
Csoki-vanília?
- Azonnal hozom –a pincér
bólintott és elment.
Visszatértünk eredeti pózunkra. Liam
továbbra is húgát és Harry-t nézte, én meg őt. Volt benne valami, ami valamiért
megfogott. És én se tudom mi. Voltam már szerelmes, voltak már fellángolásaim,
de ez az érzés nem volt hozzá fogható. Első pillanattól fogva kiöntöttem neki a
lelkem, szó nélkül megbíztam benne és mindent elárultam neki. Olyan volt, mint
egy legjobb barát, akihez vonzódom. És ettől még kevésbé akartam elveszíteni.
Veszélyes lenne járnunk.
- Ajaj, észrevettek!
Legyünk természetesek! –egyenesedett ki hirtelen és megint rám figyelt. Nem
mertem hátra fordulni, de hallottam közeledő léptek hangját.
- Liam? – Harry szólalt meg
elképedve. – Te meg mit keresel itt? Leskelődsz utánunk?
- Harry, nahát, te is itt
vagy? –Liam meglepődött arcot vágott és feléjük fordult.
- Liam!
- Húgi?
- És ki ez a lány? –nézett
le rám barátnőm, szerencsémre nem ismert meg.
- Őőő…
- Susan –elvékonyított
hangon beszéltem, felálltam és kezet ráztam vele.
- Susan… - érzelemmentesen
nézett rám. – És Gii?
- Mi van vele? -Liam is
felállt. – Ő csak haver, de Su a barátnőm. Tegnap ismerkedtünk meg.
- Igen, és te nyílván egy
olyan srác vagy, aki 1 nap után összejön valakivel.
- Azt állítod, hazudok?
- Bizonyítsd be, hogy
jártok –mosolyodott el és hozzábújt Harry-hez.
Jaj! Direkt csinálta, rájött, hogy ki
vagyok és így akarta elintézni nekünk az első csókot.
- Nem – Liam felém fordult.
– Nem hozom zavarba.
- Fel is hívhatom Gii-t,
hogy mással csajozol… - elővette a mobilját, elkezdett tárcsázni. Ha felhív,
egyértelművé válna, hogy én is leskelődtem utána és okkal borulna ki.
Ránéztem Liam-re. Vajon mit fog tenni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése