II Évad: Hetedik fejezet: Let the love in~

Jennifer:

- Mikor megyünk? - kérdeztem bátyámat, miközben a reggelinket fogyasztottuk a szállodában.

- Arra gondoltam, hogy ma még elmehetnénk valamerre, holnap pedig hazamehetnénk.

- Mert veled aztán lehetséges bárhova is elmenni. - unottan néztem rá, mind a ketten tudtuk, ha kirakjuk a lábunkat a paparazzik egyből követni kezdenek.

- Ezt úgy mondtad, mintha tehetnék róla. - dühösen állt fel, majd távozott. Két napja vagyunk itt, és azóta ilyen durcis. Sejtettem, hogy miért... de ha az lenne az oka, inkább szabadulnia kéne erről a helyről.

- Hé, Liam! - utána futottam - Abban reménykedsz, hogy találkozol Gii-vel? - nagy léptekkel ment, én pedig mögötte loholtam.

- Mi? - hirtelen megállt - Ezt a hülyeséget mégis honnan veszed? - kínosan elnevette magát.

- A húgod vagyok, engem ezzel nem versz át. - most már rendes tempóban közelítettük meg a lakosztályunkat. A kanapéra leülve Liam bekapcsolta a tévét. Úgy láttam, nincs kedve erről a témáról tovább beszélni.

Nem tudtam, jól tettem-e tegnap, hogy elvezettem arról a helyről, ahol Gii tartózkodott. Mindvégig azt hajtogatta, hogy elakarja őt felejteni, és én is így láttam jobbnak. Gii itt hagyott minket, én is haragudtam rá. De nem ez volt az egyetlen oka annak, hogy nem találkoztunk vele. Bántotta a bátyámat, amit nem bírok elviselni.

- Lehet jobb lenne, ha ma mennénk. Itt csak szomorkodsz, nem vagy önmagad. Hol van az én életteli bátyám? - vigyorogva bokszoltam vállba, ő viszont továbbra sem csinált semmit - Liam! - kiabáltam, de még mindig semmi - Hát jó. - elszántan álltam fel eddigi helyemről, majd egy pohár hidegvízzel értem vissza. Az egészet rá öntöttem, egyből felpattant.

- Ezt most miért? - idegesen mutatott az átázott pólójára. Megrántottam a vállam, ő pedig kergetni kezdett. Őrült tempóban kezdtünk el rohangálni, egyik szobából át a másikba. Amikor majdnem elkapott, egy nagyot sikítottam, és gyorsabban futottam.

- Oké. - fújtam ki a levegőt. Ő állt a konyhapult egyik felén, én a másikon - Nem akarod feladni?

- Nem. - vigyorogva ugrotta át a minket elválasztó pultot, én pedig ismét futni kezdtem. A kanapé viszont az utamba állt, amit ugyan időben észrevettem, de hiába próbáltam meg bátyám mutatványát utánozni, elbuktam.

- A picsába! - szitkozódtam. Liam miután kinevette magát, lehajolt hozzám.

- Jól vagy? - kérdezte nagy vigyorral az arcán.

- Nem. - jelentettem ki, mire elkomolyodott. Pillanatnyi figyelmességét kihasználva lerántottam magam mellé - Majdnem vesztettem. De csak majdnem.

A repülőgépen ültünk, sikeresen meggyőztem Liamet, hogy ma jöjjünk haza. Alig vártam, hogy landoljunk - és most nem csak azért, mert utálok repülni. A többiek már a reptéren várnak minket.

- Zayn! - kiabáltam a fiúnak, őt láttam meg először. Odasiettem hozzá, majd megöleltem. Mire elengedtem, már a többiek is ott voltak. Egyből Harry-hez siettem, aki egy szenvedélyes csókkal ajándékozott meg.

- Na jól van, most már átadhatod nekem! - Louis hisztis hangját hallottam magunk mellől, majd szinte kirántott Harry karjai közül.

- Nyugi, Louis. Nem felejtettelek el. - nevettem.

Liammel leraktuk a cuccainkat, majd a közös házba mentünk. Elmondta a fiúknak, hogy mi is volt azon az unalmas megbeszélésen, én addig Eleanorral beszélgettem, aminek hamar vége lett, ugyanis szokásomhoz híven iszonyatosan fáradt voltam. A szobámba mentem, a szekrényből elővettem Harry egyik pólóját amit zuhanyzás után fel is vettem.

- Jól áll a pólóm. - Harry már az ágyon feküdt, csak egy boxer volt rajta. Bebújtam mellé, ő felém mászott és folytattuk azt, amit Louis a reptéren félbeszakított - Hiányoztál. - a nyakamat kezdte el csókolgatni, én viszont eltoltam magamtól.

- Ne most. Fáradt vagyok. - duzzogva dőlt vissza az ágyra, felé fordultam - Most mi a bajod?

- Három napig nem is láttalak, végre kettesben vagyunk, erre te ellöksz magadtól. - gyönyörű zöld szemeivel rám nézett, de most nem csillogtak úgy mint pár perccel ezelőtt.

- Bocs, hogy nem akarok veled egyből lefeküdni. Amúgy is mondtam, hogy fáradt vagyok. Mit nem lehet ezen megérteni? - felültem, majd úgy néztem le rá.

- Te azt hiszed, hogy nekem csak a szexre kellesz? - idegesen felállt, kezeit ökölbe szorította.

- Harry, ezt egy szóval nem mondtam... - kezdtem, de félbeszakított.

- Nekem ez jött le belőle. Mindig nekem kell alkalmazkodnom hozzád, ha neked éppen olyan kedved van, akkor basszunk egyből, ha hisztis vagy akkor meg én vagyok a szar! - kiabált, és nem értettem hogy mit is akar ezzel az egésszel.

- Ha valami nem tetszik, tudod merre az ajtó. Ki lehet ballagni. - szinte suttogtam, de biztos voltam abban, hogy meghallotta. Fejemet lehajtottam és az ujjaimat kezdtem el tördelni. A következő pillanatban Harry ledöntött az ágyra, kezeivel az enyémeket fejem mellett szorította le. A lábaim között térdelt, fölém hajolt. Nem tudtam mást leolvasni az arcáról csak a zavarodottságot.

- Tényleg azt szeretnéd, hogy elmenjek? - fülemhez hajolt, komoly hangja miatt kirázott a hideg. Először a fülem alatti részt kezdte el csókolgatni, majd lejjebb haladt a nyakamhoz. Nem tudtam semmit sem tenni, a kezeimet még mindig fogta.

- Harry. - nyöszörögtem. Az előbb nem gondoltam komolyan, hogy menjen el, viszont most nem tetszett a játéka. Durva volt, erősen kezdte el szívni a nyakam. Nem is szokott zavarni, de jelen helyzetben igen.

- Mondd, hogy menjek el, hogy nem akarsz velem lenni. Mondd, hogy nem kívánsz, és elmegyek. - bal kezét becsúsztatta a pólóm alá.

- Nem akarom, hogy elmenj. - szaporábban vettem a levegőt - De azt sem akarom, hogy ilyen legyél. - mélyen a szemébe néztem, elengedte a kezemet, de még mindig mellettem támaszkodott.

Tenyeremet csupasz mellkasára helyeztem, ő pedig megcsókolt, szenvedélyesen. Nem erőszakoskodott. Amikor elvált tőlem, kissé felgyűrte a pólómat és a hasamat kezdte el puszilgatni. Halkan kuncogni kezdtem, csikizett.

- Olyan gyönyörű vagy. - kijelentésén elmosolyodtam, imádtam amikor gyönyörűnek nevezett. Tarkójánál fogva húztam vissza hogy ajkaink ismét találkozhassanak.

A reggeli cigimmel és kávémmal battyogtam ki a teraszra, ahol le is ültem az asztal mellé. Még mindig Harry pólójában voltam, és eléggé fáztam viszont ahhoz már nem volt erőm hogy visszamenjek.

- Jó reggelt. - Zayn jött ki, két puszit adott - Hideg van. - jelentette ki, majd visszament a házba. Visszaérve hozott két pulcsit, egyet magának egyet pedig nekem.

- Köszönöm. - motyogtam, majd meggyújtottam a cigimet, Zayn is így tett.

- Este hallottam Harry-t kiabálni. Veszekedtetek? - aggódva nézett felém, hajamba túrtam.

- Csak valamit félreértett, de már megbeszéltük. - apró mosoly jelent meg az arcomon, ő furcsán nézett rám de tudta hogy többet úgy sem mondok el.

- Ha bánt, szólj és én elintézem. - Zayn mostanában jobban véd mint a bátyám. Jól esik, de ezt előbb kellett volna megtennie. Így mind a kettőnknek fájdalmat okoz. Bólintottam, habár már ezerszer elmondtam neki hogy én is meg tudom oldani a problémáimat.

Miután elszívtam a cigimet inkább bementem. Nem volt kedvem ahhoz, hogy még Zayn is jobban összekuszáljon bennem mindent.

- Leszokhatnál már róla. - mondta Harry, miután egy csókban részesített.

- De nem fogok. - angyalian mosolyogtam, ő csak rosszallóan rázta a fejét.

- Van egy meglepetésem.

- És, mi az? - kíváncsian néztem rá.

- Ha elmondanám már nem lenne meglepetés. Öltözz fel, aztán indulunk.

Fogalmam sem volt, hogy Harry hova vezet, és rájöttem hogy hiába kérdezgetem, nem mondja el.

- Itt vagyunk. - egy hatalmas épület előtt álltunk meg, én pedig csodálkozva néztem. Már jártam itt párszor - Ismerős? - vigyorogva segített ki az autóból.

- Te elhoztál egy...

- Fotózásra. - helyettem fejezte be a mondatot - Mondtam, hogy gyönyörű vagy, és tudom hogy szeretsz modellkedni.

- Mostanában alig voltam itt. - besétáltunk, és ismerősként köszöntöttek a többiek.

- Tudom. Elég elfoglalt voltál ezt pedig elhanyagoltad. Most megint bizonyíthatsz. - megcsókolt, utána pedig a többiek el is raboltak.

Sminkelés, ruhák kiválasztása amivel akár órákat is képes lennék eltölteni. Az első ruhaösszeállításban lépkedtem ki, próbáltam a saját stílusomat tükrözni. Harry egy széken ült és a telefonját nyomkodta. Amikor meglátott egyből hozzám szaladt.

- Basszus. - végigmért, alsó ajkát beharapta - Nagyon szép vagy. - egy újabb csókot adott, én pedig kezdtem úgy érezni ha ezt tovább folytatja elpirulok.

Pózolj így, pózolj úgy. Néha a legkényelmetlenebb pózok mutatnak a legjobban, amit én kevésbé élveztem, de a fotós annál inkább. Azt hiszem, eléggé kijöttem ebből, mégis élveztem.

- Kész öröm veled dolgozni, Jenny. - a fotós, Paul jött oda hozzám, miután végeztünk - Remélem máskor is számíthatunk rád, komolyabb munkákkal.

- Persze! - én csak vigyorogtam, Paul kezet fogott Harry-vel majd tőlem is elbúcsúzott.

- Louis hívott. - már az autóban ültünk.

- Baj van? - kérdeztem egyből Hazza felé fordulva. Csak az esőcseppek kopogását lehetett hallani.

- Nem, nincs baj. - rövid szünetet tartott - Gii-nek megnyílik a galériája és meghívott minket is. Niallel beszélt.

- Mi van? Niall beszélt vele? -dühösen dőltem neki az autó ülésének.

- Szerintem ez teljesen érthető, attól hogy neked még problémád van vele nem kell, hogy neki is legyen.

- Hallod te, hogy miket mondasz? Darabokra törte a bátyám szívét, majd úgy elment, hogy el sem búcsúzott! - össze-vissza hadonásztam miközben magyaráztam.

- Sokszor felhívott, te nem adtál neki lehetőséget arra, hogy megmagyarázza!

A közös házba jöttünk, hogy megbeszéljük hogyan is legyen ez a galériás cucc. Őszintén én nem voltam tőle elragadtatva, de az úton sikerült lenyugodnom.

- Szerintem elmehetnénk, adhatnánk Gii-nek egy esélyt. - Niall próbált meggyőzni minket.

- Amúgy is, ha együtt mennénk az jobb lenne. Szórakozunk egy kicsit. Naaa! - Louis is csatlakozott, aki elém guggolva kezdte el a kisebb monológját, hogy egyszer úgyis meg kell bocsátanom blablabla.

- Liam? - felé fordultam, a véleményére voltam kíváncsi, ő viszont csak megrántotta a vállát - Oké, akkor elmegyünk. - Niall és Louis lepacsiztak egymással, miszerint milyen jó munkát végeztek. De még nem tudják, hogy miért is egyeztem bele.