II. Évad: Kilencedik fejezet: Over and over again~

Jennifer:

- És még itt, itt, és itt. - Louis a neten mutatott cikkeket, miszerint Harry megkérte a kezem és egyéb hülyeségek. Az újságok címlapjain is mi szerepeltünk. Tegnap ismét mentésre kényszerültünk, miután a sok paparazzi pofátlan nyomta az arcunkba a kameráikat.

- Jó tudni, hogy gyermeket várok. - egy újabb cikket olvastam, ahol ezt írták. Már csak nevetni tudok a sok baromságon amit összehordanak. A probléma viszont az, hogy elég sokan elhiszik, így minnél előbb tisztázni kell az ügyet. Harry twitterre írta ki, miszerint minden amit írnak hazugság, mi csak egy romantikus estét szerettünk volna együtt tölteni - amit sikeresen elrontottak.

- Gondolom Gii megnyitóján is lesz egy pár riporter, majd nekik is elmondhatjátok az igazságot. - Liam kényelmesen fetrengett a kanapén, lábait Zayn ölébe pakolta aki ezt nem igazán díjazta.

- Büdös a lábad. - jelentette ki, bár a bátyámat ez egy cseppet sem érdekelte. Ilyenkor látszik, hogy testvérek vagyunk.

- Mikor indulunk arra az akármire? - fintorogva tettem fel a kérdést, Niall pedig gyengén vállba ütött.

- Legalább próbálj meg úgy csinálni, mintha egy kicsit is érdekelte. - a szöszi nagyon a szívén viselte ezt az eseményt. Úgy látszik ő teljesen megbocsátott Gii-nek. Liam is rosszallóan nézett rá. Tudtam, hogy semmiféle hülyeséget nem csinálhatok, ugyanis megbeszéltük. 

- Így jó leszek? - megpördültem a fiúk előtt, egy fekete, mégis egyszerű ruhát viseltem.

- Tökéletes. - Harry felemelt, én pedig felnevettem.

- Nem rövid ez egy kicsit?

- Liam! - mindenki rászólt a bátyámra, aki védekezően mindkét kezét feltette. Egy hatalmas limuzinnal mentünk, nem értettem minek ekkora felhajtás. Állítólag Downey küldte értünk. Ó, milyen kis kedves!

- Ez a limo kibaszott jó! - Louis és Harry szinte minden egyes szegletét felfedezték a járműnek, nem tudtak egy helyben maradni.

- Már csak Chuck Bass kéne. - vigyorogva sóhajtottam egyet, a többiek értetlenül néztek rám - Ti ezt nem érthetitek. - legyintettem.

A megnyító tényleg nagyszabású volt, bebizonyosodott hogy Downeyéknál van pénz. Na nem bántásból, de nekem úgy tűtn, hogy ők azok a fajták akik szeretik is megmutatni azt, hogy ők igenis gazdagok és megtehetik. Már ez sem tetszett, Gii mindig is szerény volt, most pedig egy ilyen közegbe került... Vajon sokat változott?

Egy tucat riporter és fotós várt minket. Pózoltunk, majd végre itt is tisztáztuk azt a nagy félreértést.

Bementünk a hatalmas galériába, Giit egyből kiszúrtam, két öltönyös férfival beszélgetett. Hozzám hasonlóan ő is fekete ruhát viselt, csak az övé kevesebbett mutatott.

- Ott van! - kiabálta Niall. Még csak most jött rá? Harry megfogta a kezem, először húznia kellett hogy végre meginduljak. Liam mellettem volt, láttam ahogy izmai megfeszülnek. Nagyon ideges volt, nyugtatásul végigsimítottam a karján.

- Fiúk! - Gii szinte már sikított. Engem pedig kihagy. Jól kezdődik. Louist, Niallt és Zaynt egy nagy ölelésben részesítette, valamint Harry-t is. Utána én következtem, de csak érzelemmentesen bámultam rá. Csak intett egyet, miközben a nevemet artikulátlanul ejtette ki. És most jött az, amitől féltem, bár nem úgy történtek a dolgok ahogy én azt gondoltam. Azt hittem Liam elgyengül, ehelyett zsebre dugta a kezeit és elfordította a fejét. A feszültséget Niall próbálta valamiképpen feloldani, magához hívta a Vöröskét.

- Sziasztok! - egy nagy család közelített felénk, a köszönéshez egy férfihang társult. Hamarosan kép is csatlakozott, a nagy Downey család - Robert Downey Jr. vagyok. - a kezét nyújtotta amit a fiúk hatalmas vigyorral fogadtak. Rám elég furcsán nézett, az én tekintetem zavarodottságot tükrözhetett - Jennifer - megfogta kezem, szájához emelte és egy puszit adott rá. Ezt most vagy azért csinálta mert bír engem, vagy azért mert utál. Nehéz döntés, de a másodikra tippelek.

- Susan vagyok, Rob felesége.

- Indio! - mindig is foglalkoztatott az a kérdés, hogy ez a srác hogyan nézhet ki így, amikor az apja sokkal idősebb, mégis helyesebb.

- A kisfiunkat, Extont otthon hagytuk, úgy gondoltuk hogy nem hozzuk el. A végén még tönkretenné a képeket, amilyen eleven. - Robert szövegén mindenki felnevetett, én csak unottan iszogattam a boromat - Körbevezethetünk titeket? - bólintottunk. Gii bátyám mellé állt, valamit mondott neki. Mi elindultunk, ők viszont nem jöttek.

- Harry, ők nem maradhatnak kettesben! - idegesen kapaszkodtam a kezébe.

- Nyugodj le, minden rendben lesz. Láttad amúgy is, hogy Liam milyen közönyös volt vele, amit hozzáteszem, nem értek. - suttogtunk, félő volt hogy meghall minket valamelyik Downey-tag.

Mi tagadás, gyönyörű képek voltam. Mindig is tudtam, hogy Gii nagyon ügyes. A téma mi más lett volna, mint a Downey család. Robert múltjáról és filmjeiről is lehetett látni pár festményt, amik sokkal jobban elnyerték a tetszésemet.

Harry tovább ment, én megálltam az egyik képnél, hosszasan nézegettem - nem azért, mert annyira érdekelt, hanem mert tökéletes kilátásom nyílt Gii-re és Liamre.

- Ez már beteges. - kicsit megugrottam, Zayn hátulról hajolt a fülemhez.

- A szívbajt hoztad rám! - vele szembe fordultam, tekintetünk összetalálkozott. Úgy éreztem, megint elveszek ezért a figyelmem ismét a kis pároskámra szenteltem.

- Legalább jutottál valamire?

- Beszélgetnek. Viszont Downey ott áll tőlük nem messze, és eléggé idegesnek tűnik.

- Jenny, befejezhetnéd. - Harry állt elénk, ekkor tűnt fel hogy Zayn milyen közel áll hozzám és átkarolja a derekam.

- Mégis mit? - kérdeztem értetlenül. Nyújtózkodtam, mert takarta a kilátásomat.

- Ezt. Hagyd már őket! Inkább gyere velem, van még egy csomó festmény! - megragadta a kezem, próbált elhúzni én viszont a hozzám legközelebb állóba kapaszkodtam: Zaynbe.

- Nem megyek sehova, hagyjál! - kezemet elrántottam tőle. Úgy döntöttem, jobb lesz ha most Harry-től elmegyek, ezért Zaynnel kifele tartottunk.

- Azt hiszem, eltévedtünk. - mondta, amikor már 10 perce egy raktárhelységnek kinéző akármiben sétáltunk.

Zaynnek pislogni sem volt ideje, hirtelen nekidőltem aminek következtében egy hatalmas szivacsra esett, én pedig rá. Tenyeremet a szájára tapasztottam, hogy maradjon csendben.

- Bob, nyugodj le. - Gii túlságosan közel állt Robhoz, a kezeit fogta.

- Talán rossz ötlet volt meghívni őket. - hangja erős volt és komoly.

- Nem, örülök neki, hogy itt vannak. Liammel is beszéltem. - mosolygott.

- És most még szomorúbb vagy. - Rob felém nézett, mire én azonnal lehajoltam. Jobban Zaynhez bújtam nehogy meglásson - Inkább menjünk innen. - lassan távoztak, Downey többször is visszanézett. Nem láttam már az alakjukat, így hálát adtam istennek és felálltam.

- Ezt megismételhetnénk máskor is. - Zayn is kiegyenesedett, majd közelebb jött. Ahogy lépett egyet felém, én úgy tettem egy lépést hátra - Félsz tőlem?

- Nem. - határozott voltam, hátamat a falnak döntöttem. Ott állt előttem, az ujjával kitűrt egy rakoncátlan tincset az arcomból. Másik kezét derekamra helyezte, magához rántott - Zayn, csak barátok vagyunk. Emlékszel?

- Aha. - alsó ajkát beharapta miközben folyamatosan az enyémet nézte - Hatalmas hibát követtem el amikor hagytam, hogy elmenj. - a szemembe nézett, az én erőm pedig elillant. Úgy éreztem, végem van. Ha vele vagyok elgyengülök - Az életem része vagy, nem veszíthetlek el.

- Itt vagyok veled, nem fogsz elveszíteni.

- De, igen. Fokozatosan veszítelek el, csak te ezt nem veszed észre. - ajkainkat pár centi választotta el, de ő még ezt a kis teret is megszüntette. Megcsókolt. Hosszú idő óta ismét megadta nekem azt, amire azt hittem nincs szükségem.